Fotelben

A napsütésben, a fotelben ülve
vágyaink amikor találkoznak,
sejtelmes csillogó tekintetedtől
a szenvedélyek vad táncot járnak,
ujjaid érintésétől, ahogy vadul
cikázik a testemen és simogatja
a keblemet, beleborzong a testem,
mint a kitőrő vulkán izzó lávaként
hömpölyög rajtam végig sisteregve,
arcom ettől lázrózsát fest az égre,
izzó kéjköröket rajzol a testemre,
mint viharos tenger a vágyaimat
felkorbácsolja, elszabadulnak
a vad indulatok amikor ajkam
az ajkadra tapad,
olthatatlan mámoros szenvedélyed
forró lángja éget magával ragad,
ezernyi apró kis sejtjeim
kéjesen rángatóznak, amikor
elmerülsz a mélyembe,
a testem szentélyébe ahová
férfiasságod bevezeted,
ahol a testem eggyé válik veled,
s öszetapadunk mint régmúlt
időkben az ősi kövületek,
őrületben hempereg a testünk
és önkívületlenül heverünk a
szenvedélyek égő vörös lángjában,
mámoros vad sóhajok szorításában,
hörgő ajkaink vad morajlásában,
amikor a testem ívben megfeszül,
és a kielégült kéjek, mámoros sóhajok
elcsukló hangján hangosan felnyögve
szállok veled a végtelen gyönyörbe.